fodrász
- 2008-06-18 23:37:42
Ma szinte folyamatosan azt éreztem, hogy nem tudok vele már mit
tenni, egyszerűen: MEGZABÁLOM. Azt hiszem meggyógyult, kijött a
takonykórból és hatalmas alvásokkal kipihente magát, mert mintha
elfújták volna a szokásos apró kis hisztiket, nyafogásokat,
nyűglődéseket, csakazértsemeket. Vagy szabadnapot kaptam. Vagy én
is kipihentem magam :)
Ma reggel 7-kor vidáman kelt, örömködve indult a reggel, a délelőtti program a családi fodrászolás volt. Jázi és Zsigi csinos frizuraszabása után Szonja is belelkesedett, így őt is, magamat is és Imit is egyszerre jelentettem be Gabeszhoz, a fodrászunkhoz. Gabesz huszonkevés éves, helyes és tehetséges srác. Az a fajta, aki 3 éves kora óta fodrász szeretett volna lenni. Imádja is, érzi is. Szóval nagylelkesen felkerekedtünk "és akkor majd a Gabesz levágja a hajamat????" felkiálltásokkal, vidáman, alig várva a találkozást. Nem meglepő fordulat, hogy az üzletbe belépve teljes tapadás Imire és ellentmondást nem tűrő bejelentés: "Gabesz nem vágja le a hajamat!". Lépésről lépésre haladtunk és tudtuk, az első alkalommal általában nem nyíródik le a gyerek haja. Először az én hajamat kezelték le, majd Imit mosták-vágták, utána jött volna Szonja - míg engem mosnak. Itt konkrétan el is tört a mécses. Majd egyszercsak gyanús csöndet észleltem a hajmosótálból és Gabesz is eltűnt.... mire a tükrökön át megláttam őket, már vidáman zajlott a rituálé: Szonja Imi ölében, együtt nézik nagytévén a Mazsola és Tádé dvd-t, Gabesz pedig fésüli Szonját és vágja a haját. Teljes siker!
A végeredmény: mindhármunk új frizurával, közösen eltöltött esős (amúgy itthonra bezárt) délelőtt. Szonja haja tökéletes bubifrizura: oldalt hosszabb és copfba köthető, de hátul kicsit felnyírt, átmenetes, hogy könnyű, nyári legyen és ne izzadjon bele.
Utána természetesen átsétáltunk a Ráday utca túloldalára, az Arcusban is megmutatni a kiscsajt, majd haza. Itthon ebéd, majd bebújtunk együtt a mi ágyunkba, és lassan, nagyon lassan aludt el.... és engem is elnyomott az álom: félötig durmoltunk. Azt hiszem ez volt a pont, amikor tényleg, a teljes kipihentség és revitalizálás átvette az uralmat a lányomon. Onnantól folyamatosan, édesen, kedvesen dumált, egy-két pelenkacsere-ellenálláson kívül, mindent megcsinált és vígan asszisztált az orvoshoz, majd a patikába, majd Imiért menéshez. Persze ma nem kilenckor ment aludni, az is igaz....
Ez annyira jó! Ilyen családi miliőbe csöppenni... Köszönet! :)