..ha minden igaz, úgy április 4 körül landol a hármas számú versenyző, Kornél.
Szonja és Benő nagyon várják. Én is :), mert kicsit fárasztóbb már a cipelés, de persze nem sürgetem. és igyekszem nem izgulni semmin. Hihetetlen, hogy mindig tud valamitől parázni az ember lánya.
Járok vele jógázni, ez eddig kimaradt:
http://joga.blog.hu/2012/02/17/kismama_joga_az_amritaban_vendegposzt_a_nagy_pocakos_zsuzsitol
...megrajzolta, megírtuk, kitettük.
Hiába vagyunk tele plüssállattal, még mindig az állatvilág a sláger. Most az arapapagáj és a delfin - de ez valamiért nem jön át a levélből. A kedvencem az utolsó pont: "és süssön az állatoknak a nap!"
Benő nem nyilatkozott arról, hogy mit szeretne. Szonja felvetette,h ogy biztos csigát. Erre helyeselt. "Szarvacskásat" - ennyi volt a komment.
keződik :)
Láttak egy mézgagézát a nagyszülőknél, mire felbátorodtam és gyerekkorom kedvenc filmzenéjét egypárszor elénekeltem nekik.
Nagyon élvezik, különösen az MZ/X-es részt, ahol tölcsért csinálok a kezemből. Ráadásul úgy érzem, teljesen jól lefesti az eredeti a családi életünket. OK, nálunk nincsen "30. századbeli rokon" -csak az internet-, de "hajcihő és kitünő hangulat", az igen. Meg persze "papa-mama-gyerekek, csupaszív szeretet". Nem beszélve az "itt nincs elásva még a csatabárd"-ról.
Pláne, hogy Benedek tolmácsolásában mindez "Van itt nálunk hajcipő, szupa szél-szeretet". Hát az is van :)
Nyaralás, hőség. Míg Szonja folyamatos akcióban - leginkább tengeri sün után búvrákodva a vízben-, addig ő a hőség elől a hűvös, ventillátoros (amit csak "benti"-ként emleget) szobában pihengetett. Feküdt, játszadozott magában, nem evett csak tejet ivott és pihizett. Mint egy nyugger :) Néha be lehetett vele menni a tengerbe, de inkább kényelmes siesta tempót hozott :)
Egyik ilyen alkalommal felvette magát a telefonommal, íme ő:
Lassan két és fél éves, ha nincsen rajta pelus, akkor szobatiszta és zabálnivalóan aranyos!!!
Olyan, mint kicsiként: elvan :) kitalál játékokat magának és leginkább sztorikat. Rengeteget mesél: könyvből magának vagy plüssállatnak vagy nekünk, ha beszélgetünk, mindig bekapcsolódik és kitalál valami hasonló történetet magáról, egyszóval nagy "sztorizós" és kicsit "kamugép". Közben van humorérzéke, kuncog magában, tudja, hogy nem valóság, amiket mesél. Ugyanakkor szereti keverni a valósággal, ilyenkor meglepően tisztán emlékszik régi részletekre is.
És közben hihetetlen vidám.
Így játszik:
Madrid még mindig.
Hőség, Szonja kicsit napszúrást kapott. Nem csodálom: délelőtt program, délután alvás... és bár 5 előtt nem megyünk a medencébe, akkor még mindig irtó meleg van. És hát... nem nagyon mászik ki belőle :)
ui: voltunk az állatkertben, láttunk fóka-, madár- és delfin show-t, ma pedig a Pradoban is megnéztük a számunkra legérdekesebbeket. :)
Vége az ovinak, ismét áttelepültünk a hispán fővárosba. Nagyon szeretem itt: jó végre együtt lenni Tomiékkal, szuper látni, ahogy az unokatesók jól eljátszogatnak és élvezem, hogy már nem ismeretlen a város, hogy vezetünk, bevásárolunk, parkozunk... éljük a helyiek életét. Már-már túlontúl is.
Olyan elképesztő a hőség,
hogy nem megy a városban ténfergés, a legtutibb itthon maradni a házban és csobbanni a mdencében. Vagy legalábbis a partján héderelni. Folyton. A várost jobban megismerni, esélytelen a gyerekekkel - pláne ezzel a közel 40 fokkal kombinálva. Így marad a játszó.
igaz tervezem, tervezem én a delfin-show-s állatkertet és a légkondis Pradot, de féltem is őket, így is kidőlnek, úgy elfárasztják egymást. Meglátjuk :)
Amikor megszületett, aggódtunk. Aggódtunk, hogyan fog szóhoz jutni Szonja mellett. Lassan két éves, másfél éves kora óta beszél ő is, a télen nótafa lett és most már a második szülinap felé közeledve egyáltalán, egy csöppet sem féltem.
Beszél, kommentál, énekelget és utasítgat. Folyton. (tényleg) A magas cuki hangoktól az erős, férfias kiáltásokig mindenféle szerepel repertoárjában. Mindezeket persze erős, túlzott hangsúlyozással. Nyilván Imit, engem vagy Szonját utánozva, felerősítve. Kedvencem az ellentmondást nem tűrő "gyere máááá'!" vagy "segíts máááá!!!", de utánozhatatlan a határozott "nem"-je. Ritkán dacos vagy haragos, sokkal inkább békés, de határozott. Olyan, amikor érzed mögötte, hogy tényleg nem: átgondolta és tudja, hogy miről beszél és most különbenis hagyjuk békén...
És szaporodnak az aranyköpések. Tegnap reggel pl. pelenkázás közben így szólt:
-'Anya, ne máááá'! Ne kukiiiiiiz!"
Hát nos, ezek szerint alakulnak az intimitás határai is :)
Ami idén nagyon nótásan telt - egész nem triviális és egész sok dalocska rájukragadt.
Ha a felismeréshez kell segítség, akkor ezt nézzétek:
http://www.youtube.com/watch?v=pwe7aTEbmFU&playnext=1&list=PL1A9D60B5F05358C4
... amivel irtókönnyen lehet videókat gyártani. Meg is osztom Imi legelső próbálkozását. A téma továbbra is ez az őszvégi tavasz és az utazás: a Güell parkos tánc másik nézőpontból, utazás a teleféricon ... és az a szeles, lassú nap Castelldefelsben, ahol egy argentin étteremben ettük hülyére magunk. Meg persze tengereztünk, kagylótgyűjtöttünk, kitesurfösökben gyönyörködtünk, szaladgáltunk, stb, stb. Kinek kedve szerint.
első napunkon... este el is mentünk venni cipőt a kiscsajnak a melegebb napokra :)
... mert tengerparton lenni jó, a siesta és a napsütés szintén jó, a karfiolcápa voltaképp a pörölycápa és különbenis együttlenni meg a legjobb.
A Montjuic tetején, teleférico után.
Megállíthatatlan, ha tengert lát... még novemberben is. Az eredmény pucér hempergőzés a homokban, miután a bugyi és a póló is tiszta víz lett :)
Aquarium. Cápák és tisztigató búvárok között.
Adeu, ahogy ittmondják :)
Idén Barcelonát jelöltük meg a soron következő Végvári őszi családi túra helyszíneként.
Nos a választás az első nap után egyelőre igen pozitív. Az az alap, hogy végre a télikabát helyett egy szál pólóban és napsütésben flangálunk... nadehogy mindezt a Güel parkban és a Sagrada Familiánál, az azért dob rajta. Nem beszéltem az egy nap alatt megkostólható katalán és spanyol ételekről, tapasokról: most, hogy már kicsit jobban ismerjük a spanyol konyhát, kifejezetten élvezzük, hogy csupa olyan ételt rendeljünk, ami "... catalana" szócskával végződik -még akkor is, ha gőzünk sincsen arról, hogy mit is jelent a ... helyén szereplő szóösszetétel :)
Holnap az Aquariumot tervezzük: Szonja már teljes extázisban várja, hogy találkozzon a halakkal, legfőképpen a cápákkal. Karfiolcápát szeretne... bármit is takar ez :)
Adios!
Szonja megtanult bicajozni. A harmadik szülinapjára kapott fabringával nagyon hamar megbarátkozott, így alig várta a negyedik szülinapot, amire rendes, tekerős - de pótkerekes - bringát kért. (Karácsonyra rollert vár :). Most ősszel, hogy már több ovistárs megtanult bringázni, most kérte, hogy szereljük le a pótkerekeket és pár játszótéri próbálkozást követően Imivel pillanatok alatt belejött a bicajozásba a Kopaszi gáton. Egyedül az elinduláshoz kellett felnőtt.
Tegnap a játszón viszont valaki bicajjal ment (kerék nélkülivel), és mivel egy ovistárs sem tartózkodott a közelben... jobb híján elkezdett egyedül próbálkozni az indulással. Miután megbeszéltük a pedáltechnikát, fél órán belül megbízhatóan begyakorolta a mutatványt :) Egyszóval irtó büszke volt magára és én is rá. Nagyon cuki volt, ahogy próbálkozott, pláne, amikor sikerült és vigyorgott a feje utána.
Ekkor történt az, hogy a bicaj tulajdonosa -egy 5 év körüli kisfiú- el kezdte heccelni, hogy nem is tud még elindulni, ügyetlen, stb. Mondanom sem kell, mennyire bántotta a dolog, görbült a szája és mindenképpen azt akarta, hogy mondjam meg a kisfiúnak, hogy ő igenis ügyes és már el tud indulni. Nyilván nem tettem meg, inkább belefogtam a szokásos, általában nevetésbe torkolló hülyéskedésbe, hogy "Tudod, Szonja mit szoktunk ilyenkor mondani! Nem érdekes mások mit mondanak rád, ha te tudod magadról, hogy most valami ügyeset csináltál, akkor nem számít, mit állit a kisfiú. Tudooood :) egyik füleden be - a másikon ki". És ennél a pontnál jön az elmaradhatatlan csikizés.
De most nem hagyta végigmondani, az egyik fülnél már közbe is vágott, hogy:
- "De anya! Én olyan vagyok, hogy ami bejön az egyik fülemen, az bentmarad!!! És nem megy ki!" :(
hja... én is.
